Tartalomjegyzék:

11.) Zsid.10,26-27. Ha elbukik egy hívő, végleg a sötétség hatalma alatt marad?

12.) Máté 6,25-34. Aggodalom, hogy akikért imádkozunk, új életre jutnak-e.

13.) Mit mond a kölcsönadásról a Biblia? Mikor adjunk kölcsön, mikor ne?

11.) kérdés

Ez a kérdés Egri tv. : Nékem az élet Krisztus c. könyvében található szövegrész kapcsán került elő. A könyv 120. oldaláról írom az idézetet:

„Zsid.10:26-27. Mert ha szándékosan vétkezünk az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat, Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, amely megemészti az ellenszegűlőket.

Ez a kenet biztos védelem azoknak, akik ehhez méltóan járnak el. De biztos ítélet azoknak számára, akik visszaélnek vele és meggyalázzák Isten nevét”.

Ennek a magyarázatnak az alapján, ha elbukik egy hívő, akkor az a sötétség hatalma alatt marad végleg?

A Kol 1:13 (Aki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába) alapján lehet-e reménysége, hogy ha egyszer megszabadult és a sötétség hatalmából, átkerült a szeretett Fiú országába, és ezt a bukását - bűnét - megítélte az ÚR előtt, és bizonyos e bűnének bocsánata felől, akkor a h e l y z e t e nem változott? Az előbbi igehelyen olvasható „megszabadított” és „általvitt” szavak - a görög eredetiben - aoristosban vannak.

Válasz

A kérdés tehát ez: Lehetséges az, hogy ha elbukik egy hívő, akkor végleg a sötétség hatalma alatt marad?

A válasz egyértelműen: NEM! Mert az újonnan született hívő ember, akiben Isten kenete, a Szt. Sz. van, ha elbukik, ha vétkezik, nem nyugszik meg abban, hanem megítéli magát és az Úrhoz megy bocsánatért és szabadításért.

Péld 24:16 Mert ha hétszer elesik is az igaz, ugyan felkél azért; az istentelenek pedig csak egy nyavalyával is elvesznek.

Azonban a hívő ember bukásának következményei vannak. Nem az a következménye, hogy elkárhozik, hanem amit így olvasunk, Gal 6:7-8a Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratándja is. Mert aki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet. Saul királyon rajta volt az Úr kenete, vétkezett, de nem bánta meg a bűnét, és nagy veszedelmet aratott: Gonosz szellem szállta meg. Dávidon is rajta volt az Úr kenete, ő is vétkezett, de ő megbánta, az Úrhoz jött bocsánatért, és kisebb veszedelmet aratott. Őt Isten nem adta át a gonosznak.

1Kor 5:1 Általában hallatszik köztetek paráznaság, még olyan paráznaság is, amilyen a pogányok között sem említtetik, hogy valaki atyjának feleségét elvegye. 1Kor 5:5 Átadjuk az ilyent a Sátánnak, a testnek veszedelmére, hogy a lélek (szellem) megtartassék az Úr Jézusnak ama napján. Nagyot vétett valaki, nagy lett az ítélete is, átadták a Sátánnak. (Mint Saul királyt). DE figyeljük meg a célját: Nem azért adták át, hogy elkárhozzon, hanem azért, hogy a szelleme megtartassék.

Hasonlót olvashatunk Mikeásnál is.

 Mik 7:8-9 Ne örülj, én ellenségem! Elestem ugyan, de felkelek, mert ha még a sötétségben ülnék [is], az Úr az én világosságom! Az Úr haragját hordozom, mert vétkeztem ellene; mindaddig, amíg leperli peremet és meghozza ítéletemet. Kivisz engem a világosságra, meglátom az ő igazságát.

Az Úr le kell, hogy perelje a perét azzal a hívő emberrel, aki engedetlen, vétkezik, megszomorítja a benne élő Szt. Sz.-et. De utána kiviszi a világosságra. Nem marad örökre a sötétségben. Nem marad a sötétség hatalma alatt!

Még egy dolgot a Zsidókhoz írt levélből idézett Igéhez. Zsid.10,26-27: Mert ha szándékosan vétkezünk az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat, Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, amely megemészti az ellenszegűlőket. Ez azokra vonatkozott, akik vissza akartak menni a Törvény alá. Akkor valós volt a veszély, mert még állt a Templom, és folyt az áldozat. Akkor a Biblia még csak az ószövetségi Szentírás volt, amire hivatkozhattak, mint Isten Szavára. De a Szt. Sz. (a kenet) már bizonyságot tett J. Kr., és az Ő áldozata mellet, és a hitből való megigazulás mellett. Az idézett Ige azt mondja, hogy ha valaki már felismerte az igazságot, hogy J. Kr. áldozata törli el a bűnt, és nem az áldozati állatok vére, és mégis visszamegy az állatáldozathoz, számára akkor többé nincs bűnökért való áldozat. Miért? Mert J. Kr. áldozatát elvetette, az ószövetségi áldozat pedig már nem érvényes. Akkor mi marad a számára? Az marad, ami a bűn következménye: az ítéletnek valami rettenetes várása.

Pál a Galata levélben hasonlót ír: Gal 3:10 Mert akik törvény cselekedeteiből vannak, átok alatt vannak; minthogy meg van írva: Átkozott minden, aki meg nem marad mindazokban, amik megírattak a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje. Gal 5:4 Elszakadtatok Krisztustól, akik a törvény által akartok megigazulni, a kegyelemből kiestetek.

A Zsidókhoz írt levélben az Úr figyelmezteti a hívőket: Zsid 6:8 Amely pedig töviseket és bojtorjánokat terem, megvetett és közel van az átokhoz, annak vége megégetés. De mégis így folytatja: Zsid 6:9 De ti felőletek szerelmeseim, ezeknél jobb és üdvösségesebb dolgokról vagyunk meggyőződve, ha így szólunk is.

12.) kérdés

 Szomolyán egy alkalommal szó volt az aggodalmaskodásról. A Máté 6,25-34 megerősíti a hívő embert, hogy Isten a mindennapi kenyeret megadja neki és felruházza szüksége szerint, ezért nem kell aggodalmaskodnia e felől. Elhangzott az is, hogyha aggódunk, az azt jelenti, nem bízunk Istenben és tulajdonképpen nem hisszük el, hogy amit megígért, beteljesíti.

Az is hitetlenség, ha a miatt van aggodalom a szívünkben, hogy azok a rokonaink, ismerőseink, barátaink, akikért hosszú ideje imádkozunk, új életre jutnak-e?

Válasz

Igen, az is hitetlenség, ha a miatt aggódunk!

Gondoljuk meg, hogy amikor imádkozunk értük, Istenre bízzuk őket. Istenre, Aki jobban szereti őket, mint mi, mert Ő egyszülött Fiát adta értük is halálra. Istenre bízzuk, aki mindenható, mindent megtehet, nem úgy, mint mi.

Azt viszont tudomásul kell vennünk, hogy Isten senkit nem üdvözít akarata ellenére. Mindent megtett, és megtesz mindenkinek az üdvösségéért most is. Ha úgy látja jónak, akkor elhalmozza minden jóval, hogy Isten jósága megtérésre indítsa. Ha mégsem tér meg, akkor nehézséget, nyomorúságot, betegséget és hasonlókat ad, hogy nyomorúságában keresse az Urat. Az Úr kitart az ember élete végéig a keresésében. De aki megmarad a bűne mellett, nem akarja elhagyni halála órájáig sem, az gyűlöli az Urat, szereti a bűnt és a halált. Az ilyen nem kerülhet a mennyországba, mert még azt is beszennyezné és tönkre tenné.

13.) kérdés

Adjunk-e kölcsön olyan rokonunknak, ismerősünknek, hittestvérünknek, aki már többször is kölcsönkért tőlünk, mindig visszaadta a tartozást, de nem létfontosságú dolgokra költötte a pénzt, hanem luxuscikkre, vagy olyan dologra, ami később is ráért volna. Mit mond a kölcsönadásról a Biblia? Mikor adjunk kölcsön, mikor ne?

Válasz

Mit mond a kölcsönadásról a Biblia?

5Móz 15:7-11 Ha szegénnyé lesz valaki a te atyádfiai közül ... ne keményítsd meg a te szívedet, be se zárjad kezedet a te szegény atyádfia előtt; Hanem örömest nyisd meg a te kezedet neki, és örömest adj kölcsön neki, amennyi elég az ő szükségére, ami nélkül szűkölködik. Vigyázz magadra, hogy ne legyen a te szívedben valami istentelenség, mondván: Közelget a hetedik esztendő, az elengedésnek esztendeje; és elfordítsd szemedet a te szegény atyádfiától, hogy ne adj neki; mert ő ellened kiált az Úrhoz, és bűn lesz benned. Bizonyára adj neki, és meg ne háborodjék azon a te szíved, mikor adsz neki; mert az ilyen dologért áld meg téged az Úr, a te Istened minden munkádban, és mindenben, amire kezedet veted. Mert a szegény nem fogy ki a földről, azért én parancsolom neked, mondván: Örömest nyisd meg kezedet a te szűkölködő és szegény atyádfiának a te földeden.

Mikor adjunk kölcsön, mikor ne?

Az előbbi Igéből világos, hogy a szükségben lévőnek adjunk, a szegénynek, a szűkölködőnek. Mégpedig örömmel akkor is, ha soha nem tudja visszaadni.

Azt nem mondja, hogy luxuscikkekre adjunk, de azt sem, hogy ne adjunk. Mindenki maga döntse el az Úr előtt, jó lelkiismerettel, hogy mit tegyen!

Még valamit a kölcsönadásról.

Ne adjunk annyi kölcsönt, ami meghaladja a lehetőségeinket és erőnket! Az Ige azt mondja: 2Kor 8:12-13 aszerint kedves az, amije kinek-kinek van, és nem aszerint, amije nincs. Mert nem úgy, hogy másoknak könnyebbségük, nektek pedig nyomorúságtok legyen.

Valamikor a gyülekezetünkbe járt valaki, aki sokaknak adott kölcsönt. Erre az Igére hivatkozott: Máté 5:42 Aki tőled kér, adj neki; és aki tőled kölcsön akar kérni, el ne fordulj attól. Hitetlen embereknek is adott, akik rájöttek, hogy kihasználhatják. Többször figyelmeztettük, hogy ezt ne tegye, de hiába. Pár éve egy család több millió forintot kért tőle. Erre ő banki hitelt vett fel, mert annyi pénze nem volt. Persze az a család nem adta meg neki. Mivel nem nagyon tudta a törlesztő részleteket fizetni, a bank ráterhelte a lakására, és már az a veszély fenyegette, hogy elárverezik a feje felől. Egy testvér segített neki abban, hogy a bank ütemezze át a fizetést, hogy a lakása el ne ússzon. Az ilyen kölcsönadástól  tartózkodjunk!